1. könyv
Főhőse egy fiatalember, aki egy váratlan fordulat következtében egy különleges, sötét és barbár világban találja magát, eladdig még nem látott lények közt és kevés az esélye a túlélésre, de találkozik egy lánnyal, aki megmenti az életét és hazaviszi a hordájához, akik viszont nélkülöznek, így meg akarják enni. Nem sokkal később ebbe a pokoli világba lezuhan egy szárnyas, naiv, hófehéren angyali lény, szókimondóan cinikus stílussal és ijesztő képességekkel. Hármójuk barátságáról, a kibontakozó szerelemről, a feltétel nélküli bizalomról, az összetartásról szól ez a történet és arról, miként jött létre Yperpérán birodalma a rengeteg nehézség és kaland közepette.
2. könyv
Főhőse egy fiatalember, akit a görög istenek nevelnek fel, de aki nem halhatatlan és akinek fogalma sincs arról, honnét származik. Aztán egy napon, váratlanul átváltozik valami fura, rettenetesnek tűnő lénnyé és az emberek világában nem lesz maradása. Először hazafelé menekül a hegyhez, ahol azonban súlyos titkok derülnek ki múltjáról, valódi származásáról. Így indul el végül egy másik világba, ahol reményei szerint rátalálhat az igazi családjára. Yperpérán világában azonban egy félreértés miatt nem jut be a királyhoz és ezután nehéz, lelket próbáló kalandokat kell átélnie a birodalom határain kívül miközben találkozik az igazi apjával. A kérdés, hogy meddig maradhat jó és ártatlan a barbár körülmények közt. Vajon bátor, gyakran inkább vakmerő fellépése elegendő a túléléshez anélkül, hogy lelkileg is megváltozna?
3. könyv
Főhőse egy lány, aki a túlvilági Feledés vizének partján tér magához és nem emlékszik se arra, hogy ki ő, se arra, hogy honnét jött vagy miért van ott. Egy dolgot tud csak. Meg kell találnia a királyt. Mivel azonban senkit és semmit nem ismer fel azon a világon, ezért a helyi fogadóban alkut köt egy lénnyel, aki megígéri, hogy elviszi a királyhoz. Ennek azonban súlyos ára van. Így kezdődik kalandja, melynek során számos fura lénnyel találkozik, de a legkülönösebb az, aki az őrangyalának nevezve magát mellé szegődik.
4. könyv
Szerinted, aki a sötétségben lapul az biztos, hogy prédára leső vadász? De mi van, ha ő az üldözött? Megbízol az angyalokban és rettegsz a démonoktól? Jobb szerinted a holtaknak a sírban és ha valaki visszatérne, azt te megvetően zombinak neveznéd és sikoltva rohannál el azt gondolván, hogy emberhúst eszik? Neked hiába mondaná egy lidérc azt, hogy gazdám, kívánságod számomra parancs, mert azt hinnéd, hogy a lelked akarja? Elfeledted már a mesék és legendák világát? Számítanak a külsőségek és előítéletek alapján döntesz? Ha igen, ha nem, mindenképpen érdemes elolvasnod ezeket a szórakoztató, elgondolkodtató történeteket. Legyél részese Te is a kalandoknak és engedd, hogy kiforduljon sarkaiból az egész világod!
Phosphor: – Hát ez fantasztikus! Senkinek nem eshet bántódása? Valóban? És ha valakit megkorbácsolnak… szegecses korbáccsal…. nemegyszer….kitépik a karmait… egyesével… szétszabdalják a szárnyait… és végül… egy dárdával átfúrva kitűzik a szikláknál… aztán élve elássák… háromszor is… azt errefelé minek nevezik?… Jah,… igen,… igaz… én nemrég jöttem. Szóval ez még csak a vendégszeretet? 🙂
Jól felépített, nagyívű és saját világot teremtettél meg, melyben a kalandtól, a krimitől az utazásokon át a szerelmi szál is képviseli magát, mindemellett az örök emberi értékek is megjelennek. /C. Erzsébet/
Azért szeretem az írásaidat, mert fordulatosak, kidolgozottak, “mozifilm-szerűek”. A szereplők, az események és a helyszínek is aprólékosan megrajzoltak. Logikusak, nincs bennük önellentmondás. Amit a legjobban respektálok, hogy megpróbálod az olvasóidnak azt az értékrendet közvetíteni, hogy mindenkit a tettei és ne a róla hallottak alapján ítéljenek meg. /Cs. Erika/
Megkedveltem az egymásra épülő fantasztikus írásaidat, kalandregényeidet. Ezek a történetek egymást kiegészítik, egymás folytatásai, de külön is élvezhető írások. Szeretek beszélgetni hőseidről, kitalálgatni mi lesz velük. Helyszíneid érdekesek, változatosak. /B. Mária/
Spirituális és tanulságos is! /H. Enikő/
Elsőként nem az írásaid fogtak meg, hanem a hozzáállásod, de ezt tudod. 😉 közben meg jól is írsz, ami egy külön öröm, bár nem olvastam el mindent, de igyekszem lassan (nagyon lassan, ezt is tudod, miért 😉 ) olvasni őket. Amit eddig láttam: kerek egészek, egyediek, ízesek és ízlésesek, szókincsben gazdagok, “Mandy-sek”, nincs belőle még egy. 🙂 úgy jó, ahogy van! egyben vagy részletekben – gyémántok a sivatagban <3 /Robin O’Wrightly, író/
Nem szeretem! Nem is értem, hogy miért nem hagyom abba az olvasást. Ugyan minek várom a folytatást? Miért nem veszem észre olvasás közben a valódi világot? Miért hiszem, hogy ott vagyok a történetben? Miért érdekel a következő mondat? Miért is hiszem, hogy én vagyok a szereplő?! Miért nem látom már a betűket , csak látom a vidéket, még a por szutykos szaga is facsarja az orromat! Átjár a düh, mikor bosszantó dolog történik. Fáj, mikor kiserken a vérem, vagy megtépnek, megütnek. Kattog a gondolatom, hogyan mentsem magam… Görgetek… falom a sorokat, néha öntudatlanul.
/Vadócz Józsefné Hegedűs Hajnalka/
Nagyon jók, a részletek izgalmasak, mindig történik valami váratlan. Nagyon szépen összeszedted a részleteket, minden van benne, barátság, hűség, szerelem… lehet sorolni. Nagyon jó, ahogy mindenből van benne hirtelen ennyit tudtam írni gratulálok. /S. Jánosné/
Az írásaid, izgalmasak, fordulatosak, meglepőek, elgondolkodtatóak, igazi kikapcsolódást jelentenek egy-egy nehéz nap után. Köszönöm, hogy olvashatlak. /Sz. Zsóka/
Jók, meglepő nem mindennapi történetek, izgalmas sokszor meglepő fordulatos. Visszarepít minket egy olyan világban ami számomra elképesztő, nem beszélve a külsejükről. /N. Anna/